A klímaváltozás a fák számára elsősorban CO2 -kibocsátást jelent
Mint tudjuk, a bolygó légköre szén -dioxiddal gazdagodott. Ez a CO2 -tartalom növekedése felelős a globális felmelegedésért, amelynek káros hatásai ma már jól ismertek. A közelgő koppenhágai csúcstalálkozó alkalom lesz arra is, hogy globális szinten számba vegyék a helyzetet. De milyen hatása van ennek a CO2 -dúsításnak a fákra? Hogyan reagálnak erre a környezeti változásra, amelyben élnek?
Kevesebb sztóma a leveleken, hogy korlátozza a CO2 felszívódását
A témában tanulmányt publikáltak aAmerican Journal of Botany írta: Abraham Miller-Rushing. A szerző 27 fa (tölgy, juhar, gyertyán) mintáinak megfigyelésén alapul 1893 és 2006 között, a bostoni Harvard Egyetem Arnold Arborétumában. Így be tudta bizonyítani, hogy a fák úgy reagálnak a CO2 -koncentráció növekedésére, hogy csökkentik a levelek alsó oldalán található sztómák számát, és ezen apró nyílások nyílását. Tudtuk, hogy ez az alkalmazkodás a növényekben hosszú távon, a geológiai idők skáláján gyakori, de csak nemrég foglalkoztunk azzal, hogy tudjuk, mi történik egy fa életének skáláján.
Az erdők jelenlegi állapotukban nem tudják felvenni a felesleges CO2 -t
A sztómák lehetővé teszik a növények légzését (CO2 felszívódása, O2 elutasítása) és az elpárologtatást (vízveszteség). Minél több szén -dioxidot tartalmaz a levegő, annál könnyebben elkapja a levelek a sztóma szintjén, és ezért annál kevésbé kell a fának nagyszámú sztómát, hogy fedezze CO2 -szükségleteit. Az évtizedek során ezért a levélre jutó sztómák száma a szén -dioxid -koncentráció növekedésével arányosan csökken.
Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező évtizedekben nem szabad bízni abban, hogy az erdők elnyelik a felesleges CO2 -t, hacsak nem erdősítenek! Ezt a paramétert elengedhetetlen figyelembe venni az erdők puffer szerepének modellezésében az éghajlatváltozással szemben.
Az INRA egyéb megfigyelései kiegészítik ezeket az adatokat.
Az INRA megerősíti ezeket a megfigyeléseket, és hozzáteszi, hogy a légkör szén -dioxidban való gazdagodása más következményekkel is jár a fákra:
- Növekedési ütemük növekedése, amely táplálkozási egyensúlyhiányt okozhat a fánál (a fa gyorsabban „kimeríti” a talajt, mint amennyi utánpótlást biztosít), valamint a fa mechanikai tulajdonságainak esetleges romlása. fogalmazás;
- A sztómák számának csökkenése bizonyos fajoknál (például a tölgyfánál, például a tűlevelűeknél nem) is csökkenti a levelek vízveszteségét, és ezáltal kevésbé érzékeny az aszályra.
Még sok mindent kell felfedeznünk az élőlények alkalmazkodási képességeivel kapcsolatban, és ezek a megfigyelések azt mutatják, hogy egy természetes paraméter módosítása milyen mértékben befolyásolhatja az ökoszisztémákat …
Fotó: flickr.com / OliBac
